Csányi József sikeresen helyezkedett el Ausztriában!

Nos, jómagam is belevágtam a külföldi kalandba. Odahaza nincs munka, kevés a pénz, hitelhegyek, etc. szóval úgy érzetem, hogy itt az ideje már pénzt is keresni végre.
Én a novemberi Állástréningen vettem részt, kb. huszad magammal. Igazándiból már sok dolgot tudtam a dologról, de azért volt jó néhány újdonság is számomra azokból, amit Zoltán elmondott az osztrák munkavállalással kapcsolatban.
Maga a tréning kellemes hangulatban telt, sok hasznos infót, konkrét segítséget kaphattunk.

Szintén jó dolog a Tiroli Könyvcsomag, s egyéb kiadványok, főleg, ha valaki nagyon minimálisan beszéli a nyelvet, s fogalma sincs a külföldi munkavállalásról.
A pályáztatásom pár nappal a tréning után indult. S ahogyan a Tirolisok mondták úgy is lett; rengeteg válasz érkezett, kb. 600 e-mail. Ezen nem igazán csodálkoztam, mert a nagyszámok törvénye révén, s Tiroli több éves tapasztalata alapján erre lehetett számítani.

Persze a nagyrészük, kb. 90 % az elutasító volt, mert már betelt a pozíció, vagy csak nyáron működnek. Viszont jöttek szépen önéletrajzkérések, illetve konkrét ajánlatok is. E-mailben, telefonban egyaránt jelentkeztek közvetlenül nálam, szám szerint kb. 10-12 ajánlat jött össze két hét alatt. Telefonon kb. 4-5 megkeresés érkezett, a többi levélben.

Én felállítottam egy kritérium rendszert, s az alapján értékeltem a munkaajánlatokat, s a végén a számomra legkedvezőbb lehetőséget fogadtam el.
Közvetlenül Karácsony előtt utaztam ki Tirolba az Isten háta mögé, sőt onnan még három kanyarral lejjebb az osztrák, lichteinsteini, német meg még ki tudja milyen határ közelébe.
Maga a környék varázslatos, meseszerű, főleg most, amikor minden havas. Kár, hogy melózni kell, mert jobb lenne itt üdülni inkább.
A hotel egy nagy, 4 csillagos luxus wellness hotel, ahol éves állást ajánlottak számomra.
Konkrétan mosogatóként indult el itt a pályafutásom. Sajna a jelenlegi német nyelvtudásom reálisan csak ezt a pozíciót engedi meg elkezdeni. De midőn jobban elsajátítom majd a nyelvet, nyilván lépni fogok.
Nos, maga a munka nem könnyű, lévén a műfajánál fogva, másrészt pedig a folyamatos telt ház miatt, ami több száz embert jelent naponta. De meglehet szokni, ha valaki tudja, h mit akar, s hajlandó is tenni érte akkor nem gáz, megoldható. A kemény, becsületes munkát viszont itt a sógoroknál értékelik, s elég jól meg is fizetik, Arról meg ugye nem is kell szólni, hogy magyar viszonylatban ez kb. mit jelent...

A kollegák normálisak, segítőkészek, főleg ha látják, hogy odateszi magát az ember a munka frontján, s mellette nyitott a többiek, s az adott környezet megismerésére, elfogadására is.
A konyhaséf, s a főnökök szintén pozitívan állnak az emberhez, s korrektül tartják magukat ahhoz, amiben megegyeztünk.
A szállás teljesen jó, csak az internet okozott némi nehézséget, lévén, hogy privát módon kellett megoldanom, ahogyan a többieknek is.
A kaja kielégítő, bőséges. Napi két főétkezés van a személyzetnek. Munkaidő két részletben napi 9 óra, heti 6 napon. Kevés szabadidő van, muszáj beosztani, megtervezni, hogy mire tölti el az ember, mert különben semmire sem lesz ideje.

Összefoglalva, nem bántam meg,hogy a Tiroli-t választottam segítségül a munkakereséshez, mert amit ígértek betartották, úgy történt minden ahogyan azt előre megmondták.
Viszont csak akkor működik a történet, ha az egyén is akarja a dolgot, s tesz is érte.
Nem éppen olcsó mulatság kifizetni a beugrót a pályáztatásáért, de nagyon gyorsan megtérül, s ez valójában nem más, mint egy remek befektetés a nagyobb pénz eléréséhez.

Szóval, aki komolyan gondolja, annak azt tudom mondani, hogy hajrá, vágjon bele mielőbb, hogy minél gyorsabban elkezdhessen komoly(abb) pénzért melózni, s minél hamarabb elkezdhesse majd valóra váltani az álmait.
Végezetül köszönöm a segítséget mindenkinek, főleg Zoltánnak, aki mindig mindenben segített, szinte azonnal reagált minden kérdésere, megkeresésre.
A Tirolisoknak további jó munkát, a pályázóknak meg sok sikert!

(József budapesti lakos, 43 éves)