Minden nappal 15.000 forinttól esel el!

15000 Ft

 

A 2017-es nyári szezon már itt van szinte az orrunk előtt, de hatalmas tévedés lenne azt hinned, hogy már le is maradtál volna bármiről. Számtalan munkaadó tölti azzal minden percét jelenleg, hogy megtalálja a megfelelő munkaerőt, és lehet, hogy valaki éppen most is Rád vár!

És, ha azt hiszed, hogy ez csak mese, akkor győződj meg erről saját magad! Ne halogasd a munkavállalásodat Ausztriában, mert hidd el, meg fogod bánni, hogy ismét nem lépted meg az első lépést ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaid!

Láss tisztán!

A nyári szezon a legtöbb helyen október közepéig-végéig tart, tehát ez azt jelenti, hogy ha ma kimész, akkor egy egész szezonon keresztül kint dolgozhatsz.

És ez napi több, mint 15.000 forintot jelent a zsebedbe.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, mennyi pénz üti a markod naponta a jelenlegi munkáddal, de ez messze felülmúlja a legtöbb – tisztességes – munkáért járó magyarországi fizetést.

Számoljunk egy kicsit együtt!

Nézzük meg, hogyan is nézett ez ki 2015-ben! És ez 2017-ben csak jobb és jobb, nem éri meg várnod!

Számoljunk egy kicsit együtt

*Az átváltás a MNB 2015. július 24. hivatalos állása szerint került feltüntetésre.

Egyértelmű, hogy Ausztriában TÉNYLEG megéri – akár már egy fél szezont is – dolgozni.

A legtöbb helyen borravalót is kapsz, még akkor is, ha nem felszolgálóként dolgozol.

„Én még a 2014. téli szezon utolsó hullámában jöttem ki Ausztriába, szerencsére éves állást kaptam szobalányként. Persze meg volt a rizikó, hogy nem hívnak vissza a nyári szezonra, mert volt egy kb. egy hónapos leállás, amíg a szállodát felkészítették a 2015-ös nyárra. Nyílászárókat cseréltek, javítási munkálatokat végeztek és újrafestettek.

Velem meg voltak elégedve, szorgalmasan dolgoztam végig, hogy ne érje szó a ház odalát és bebiztosítsam magam. Jók voltak a számításaim, május végén jöhettem vissza és már én mutathattam meg az újonnan felvett kollégáknak, hogy mi is az elvárás a szállodában.

Dolgozni azt kell, ez nem is kérdés. De emiatt jöttem ki. Én lakásra gyűjtök és tudom, Magyarországon egy saját lakás olyan luxus, amit egy fiatal, pályakezdő nem engedhet meg magának. Sokan mások sem…

Tehát motiváció van, néha tűrni kell és lenyelni a békát, de a havi 1.300 eurós fizetésem kárpótol. Ki keres otthon havi 400.000 forintot? És igazából semmire nem kell költenem: szállást, ellátást és ingyen wifit is kapok. Nyilván vannak nehéz perceim, és nem szeretnék egész életemben szobalányként dolgozni, de kiugrásnak tökéletes.

Ebből a pénzből még anyukámnak is tudok hazaküldeni – aki amúgy az elején rettentően ellenezte ezt az egész ausztriai munkavállalósdit.” – Zsuzsanna, Tirolból

2524 betöltetlen állás Ausztriában
Tapsra vársz?*

*2017.05.03-as adat a(z) www.ams.at weboldalról.

 

Számszerűsítve a fenti diagramot:

- egészen pontosan 1596 kollégát keresnek szervízbe: ez tulajdonképpen a reggeliztetést, felszolgálást, konyhai előkészületekben való segítséget, asztalok lepakolását étkezés után foglalja magában
- 496 embert keresnek különféle kisegítő pozíciókba, ilyen a szobalányi munka például
- 230 főt keresnek recepcióra ill. vendégfogadásra
- 29 vezető beosztású embert keresnek
- 41 munkatársra van szükség wellness illetve sportrészlegen
- 132 embert keresnek mosogatásra.

A számok magukért beszélnek

A 2017-es nyár úgy tűnik, megállíthatatlanul igényli az új jelentkezőket.

Rengeteg a vendég, nagy a pörgés és a vendégek csak checkolnak és rendelnek.

Ahogy Zsuzsanna is említette, munka van bőven, de motiváció is.

Talán ez a legfontosabb, ami itthon hiányzik.

Mint mondani szokás, a magyarországi fizetés a megélhetéshez kevés, ellenben az éhenhaláshoz épp elegendő…

Sokan mégis hezitálnak, megéri-e.

Megéri-e itt hagyni a családot, elég jó lesz-e a németem, egyáltalán beválok-e kint?

Jó döntést hozok-e?

Így volt ezzel Csaba is, amikor négy éve belevágott velünk az ausztriai álomba:

„Én 48 évesen hagytam magam mögött mindent. Saját vállalkozást, egy tönkrement házasságot és két gyereket, barátokat, jelzáloggal terhelt házat. A lányaim egyetem előtt álltak és a hitelt fizetni kellett.

Nagyon sokat gondolkoztam, hogy neki induljak-e. Féltem a korom, a gyakorlat hiánya és az ismeretlen miatt. Körülbelül fél évig tépelődtem, hogy a kis élelmiszerüzletemet, ami éppen, hogy nem volt veszteséges, feladjam-e. A saját barátaim sem bíztak benne, hogy sikerülhet, hiszen abszolút semmi tapasztalatom nem volt a vendéglátásban. De a magyar leleményes ember, mondogattam magamnak és végül jelentkeztem.

Kétszer futottam neki a német nyelvű telefonos állásinterjúnak, ami végül sikerült. Akkor nem értettem, miért erőltetik annyira… most már persze más a véleményem. Nagyon hirtelen történt minden, szinte fel sem fogtam és már egy osztrák konyhán mosogattam. Rajtam kívül volt még egy magyar felszolgáló, ő azt mondta jó helyre kerültem, becsüljem meg magam. Engem világéletemben tisztességre és kemény munkára neveltek, így ezt mondani sem kellett, ahol tudtam besegítettem: leszedtem a tányérokat, festettem, árut pakoltam.

Ez a panzió csak nyáron üzemelt, a téli szezon nagyon gyatra volt, így azt megoldotta a család maga között. Beszédes ember vagyok, szeretem tudni, mi van a körülöttem dolgozókkal, főleg ha szinte állandóan össze vagyunk zárva. A főnökömmel is sokat beszélgettem és megkedvelt, hamar már valamivel magasabb fizetéssel honorálta a szorgalmam és jó kedvem. Aránylag magas fizetést kaptam és persze a szállásért, ellátásért nem kellett fizetnem.

De közeledett a téli szezon és most már attól féltem, hogy újra haza kell mennem a gondok közé. Talán sose jutok ki újra. Aztán eljött az utolsó nap, megköszönték a munkámat, leszámoltunk és elbúcsúztak tőlem a főnökék. Szó sem volt róla, hogy visszajöhetek a következő nyáron. Másnap már úton hazafelé, a határhoz közel, csörgött a telefonom: a főnököm hívott, hogy ha nem bánom, kellenék a télre is. Igaz, hogy ilyenkor kevés a vendég, nincs nagyon borravaló se, de a fia nem tud maradni és rám gondolt. Hogy a fenébe bántam volna, kövér gázzal hajtottam vissza! Azóta szerencsés fordulatot vett a sorsom – mivel oroszul beszélek valamennyire -, megtettek recepciósnak és éves állásban vagyok a panzióban.

A lányaim egyetemre járnak és anyagilag helyrejöttem. Éjszakánként nyugodtan alszok. Ha most visszagondolok arra, mennyit tördeltem a kezem, hogy kijöjjek-e… hát őszintén? Bolond lettem volna, és megérdemlem a sorsom, ha gyáván otthon maradok.”

 

Az élet tele van döntésekkel, rengeteg könnyű döntéssel – például, hogy mit reggelizzek – és még több nehéz döntéssel – hol lakjak?

Mit dolgozzak?

A választás kimenetele sorsfordító hatással bír, bírhat.

Valami olyan, ami számít.

Rengeteg gyötrődés és körömrágás után aztán választasz egy opciót, amiről gondos analízist követően azt feltételezed, jobbnak ígérkezik, mint a másik.

De vajon tényleg az a mérvadó egy döntés meghozatalakor, valóban aszerint tudsz választani, hogy melyik alternatíva kínál több jót az életedben?

És ezt minden esetben képes vagy számszerűsíteni és mérlegelni?

Hogyan hozd meg a legjobb döntést – Ruth Chang felfedi a titkot, hogy Te se verd többet a fejed a falba:

Kérdésed van az ausztriai munkával kapcsolatban?
Tedd fel nekünk itt!

2009 óta több, mint 244 sikeres álláskeresőnk véleménye itt, akik a Tiroli Állások Szezonális Programmal jutottak ki

Sisák Erika sikeresen helyezkedett el szobalányként Ausztriában!2018. július 11.

Sisák Erika véleménye

"Először, amikor rátaláltam a szezonális programra nagyon megörültem, de aztán láttam, hogy mennyibe kerül. Ekkor merült fel bennem az, hogy mi van, ha befizetem az összeget és eltűnnek? Szerintem ez a mai világban sajnos teljesen normális első reakció. DE én mindenkinek csak ajánlom, merjetek belevágni! Teljesen megbízható pályáztató cég! Hihetetlenül segítőkész csapat, minden tájékoztatást megkaptam és tényleg minden úgy is lett, ahogy elmondták."