Miért nem ciki kisegítő munkát végezni?!

Kisegítő munka

 

Mikor jutottunk el odáig, hogy a saját kezünkkel alkotott munka, már nem akkora érték? Tényleg csak és kizárólag a szellemi munkát nézik valamibe?!

Sajnos Magyarországon még mindig az a felfogása mérvadó, ha valaki kisegítő munkát végez, az ciki…

CIKI??? - Ez igen szűklátókörűségre utal.

Nem feltétlen az intelligencia – lexikális tudást mutatja meg, hogy éppen milyen munkát talál valaki, vagy hol tud elhelyezkedni, tekintve a jelen gazdasági helyzetet.

 

A főiskolák, egyetemek ontják magukból a friss diplomásokat

Amíg a főiskolák, egyetemek ontják magukból a friss diplomásokat, akik persze szintén nehezen helyezkednek el, addig eltűnnek azok a szakmák, amikre egyre nagyobb szükség van, hiszen hiány van belőlük.

A jó szakácsok, cukrászok, pincérek, ácsok, asztalosok és sorolhatnánk még. Miért van az, hogy Magyarországon különbséget teszünk munka és munka között?

Előítéletes kijelentés, hogy a kisegítő munka alantas.

Otthon szoktál főzni?

Megpucolod a zöldséget, előkészíted a hozzávalókat?

Utána elmosogatsz? Rendbe teszed a konyhádat?

 

Szoktál takarítani?
Felmosni, port törölni, ágyneműt cserélni?

Rosszul érzed magad tőle?

Szerintem pont, hogy jó érzés fog el, igaz?

Finom ételt tettél a családod elé, megdolgoztál érte, és még rendet is hagytál magad után.

Mindezért még pénzt, szállást és ellátást is kapsz?

Szerintem egy agysebész, felső-vezető, vagy bármilyen más diplomás sem érzi a főzést, rendrakást megalázónak, ők is megteszik ezt nap, mint nap, ráadásul ingyen.

Ha egy hotelnél helyezkedsz el és Te teszed meg ezt más emberekért, azért, hogy hozzájárulj a pihenésükhöz, hálásak lesznek Neked, hidd el.

Bárhonnan is kerülgetjük a forró kását: ez csak pozitív! És még meg is fizetik. Míg ha itthon magasabb pozícióban vagy, lehet, kevesebbet tudsz hazavinni a családodnak.

 

 

Alantas munka nincs!

Itthon a gondolkodásmód merőben eltér a tőlünk nyugatabbra fekvő országoktól.

Egyszerűen ott nincsenek ezen fennakadva az emberek, hogy valami, ami munka az tud „alantas” is lenni, ilyen NINCS!

Munka az munka, tisztességes pénzt kap érte az ember, beletette az idejét és az energiáját, bármilyen munkakörről is legyen szó, megérdemli a megbecsülést!

 

„A végzett munka a társadalmi megbecsülésnek az alapja és megjelenési formája is. Az európai közfelfogás szerint a társadalmi sikeresség együtt jár a gazdagsággal, a magas beosztással, a stabil foglalkozással.

A társadalmi sikerességnek a munkával való összekapcsolásában eltérőek az egyes európai országok és az egyes társadalmi csoportok. Ez a munkával kapcsolatos eltérő fogalmakból, és a munkával szembeni eltérő attitűdből következik.”

Konyhai kisegítő, szobalány

Jó látni, hogy egyre többen felismerik, hogy a munka nem szégyen, bármi is az, és ha pénzt szeretnének keresni, akkor azért bizony dolgozni kell.

Egyről a kettőre lépni: autót venni, házat építeni, családod alapítani, iskolába járatni a gyereket…

Megváltoztak azok a régi idők, mikor úgy volt, hogy takarítani csak az ment el, akinek nem volt más lehetősége.

Manapság, Budapesten, egy takarítónő akár 1500 forintos órabérben is lehet. Neked megérné?

Sokszor az is közrejátszik, azért is ódzkodnak a kétkezi munkától, mert ahhoz bizony jó fizikum, kitartás kell.

Ez nem mindenkiben van meg.

Az viszont tény, hogy néha áldozatokat kell hozni.

Akár magadért, akár a családodért.

Lehet, hogy csak változás kell az életedbe.

Az is egy lehetőség (ilyenre volt már példa), hogy később olyan kapcsolatokat alakít ki valaki, hogy sikeresen el tud helyezkedni a szakmájában.

Ehhez viszont általában, nagyon jó nyelvtudás kell.

 

Valóban másodlagos dolog a nyelvtudás?

Sokan gondolják, hogy mivel értenek a szakmájukhoz a nyelv másodlagos dolog.

Ugyan van olyan terület, ahol „divatos” nem beszélni az adott ország nyelvét, mert ettől lesz különlegesebb, de ez ritka.

Ez inkább a divatszakma vagy más olyan művészi terület, ahol az ott lakókkal konkrét kapcsolatba nem kerül az ember.

Viszont tegyük fel, hogy valaki gázszerelő, ezért ebben a szakmában szeretne elhelyezkedni.

Kihívják egy címre, de nem beszéli az adott nyelvet.

Igen nehéz orvosolni a problémát, ha nem is tudjuk, mi az.

Illetve egy kicsit képzeld a másik helyébe magad: nem biztos, hogy bizalmat kelt bennünk egy olyan valaki - TE -, aki nem beszél a mi nyelvünkön, hátha valamit félreért, rosszul csinál, egyáltalán ki tudja honnan szalajtották, ért-e hozzá vagy csak körbe akar nézni a házamban… Ismerős?

Maga a tény, hogy eljön egy idegen országba, szeretné az itteni juttatásokat, de még a nyelvünket sem beszéli?

 

Ugye Te is inkább bízol valakiben, akivel könnyen megérteted magad, bármiről is legyen szó?

Ausztriai munka

 

Több olyan pályázónk van, aki magasabb végzettséggel rendelkezik, de váltottak.

Tanárok, egyetemet végzett férfiak/nők, olyanok, akik előtte középvezetőkként, vállalkozókként dolgoztak, jutottak arra az elhatározásra, hogy hiába dolgozik a saját területén, végzettségének megfelelően, ha csak egyik napról a másikra tud megélni.

Hiszen az nem cél.

Vagy Neked ez a cél?

Ha nem, akkor mi a célod?

Milyen életet képzelsz el magadnak?

Biztos anyagi háttér, nyugodt élet.

Ehhez sok minden kell.

Amiben mi tudunk segíteni, hogy biztos megélhetés felé irányítunk Téged.

Onnan már Rajtad múlik, hogy élsz-e a lehetőséggel, valamint, hogy merre viszed az életed, hogy alakítod a dolgaidat.

 

„Sok európai országban (így Magyarországon is) a tipikus férfi szerepnek inkább része a munka, mint a női szerepnek. A nők társadalmi megítélésében kevésbé tartják fontosnak a munkát, mint a férfiakéban és esetükben inkább az anya és feleség szerepet hangsúlyozzák.

A munka sok ember számára az önbecsülésnek és az önképnek is az alapja.

Kevés ember mondhatja el azonban magáról, hogy abból a munkából él, ami a szakmája, és amit élvezettel is végez. A szakma, a foglalkozás és a hivatás gyakran nem esnek egybe.”

(forrás: http://www.neothemi.net/neothemi_hungary/hun/hmunktars.html )

 

Milyen magasabb, vezetői pozícióból váltani?

Két kedves Pályázónkat is megkérdeztünk milyen érzés, magasabb, vezetői pozícióból váltani.

Hiszen azok véleménye számít igazán, akik már mindkét oldalt megtapasztalták.

Banki alkalmazott

 

Éva fő motivációja pénz volt, többet akart keresni.

Eredetileg banki alkalmazott volt, 20 évet dolgozott irodában, de most már a „vízkőoldó a legjobb barátja”.

Bevallja, először úgy érezte, hogy a váltás kicsit nyomasztó, nem akarta nagyon terjeszteni, volt, aki lecsúszásnak értékelte, de persze sokan felnéznek rá a döntése miatt és, hogy mert váltani.

Úgy érzi, megéri: 2,5 hónapja van kint és 380.000 forintot tisztán félre tudott tenni. Ezzel szemben itthon 130.000 forint volt a nettó bére, így most majdnem a háromszorosát tudta a párnája alatt.

Arra a kérdésre, hogy visszamenne-e most az eredeti munkakörébe, azt mondta, hogy később elképzelhetőnek tartja, de most visszahívták a téli szezonra, úgyhogy még marad a hotelnél.

És, hogy mit üzen azoknak, akik nem tudják elképzelni, hogy felsőfokú végzettséget igénylő pozícióból kisegítőbe váltsanak?

„Sajnálom őket, hogy őrzik a valamit, ami már rossz. Magára vessen, mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A mi döntésünk, hogy taposunk tovább vagy kapunk-e segítséget fentről.”

 

Angélának nem a pénz volt az elsődleges motivációja, több minden befolyásolta a döntésében.

Csak a pénz miatt nem feltétlen ment volna külföldre.

Felsővezetőként dolgozott, hoteligazgató volt, és nem keresett rosszul.

„300.000 forintot kerestem, de ezért 7 napból 7-et kellett dolgoznom, állandóan csörgött a telefonom, állandó stressz és nagy felelősség volt a vállamon.”

A másik fő indoka az itthoni nyugdíjrendszer volt.

Úgy gondolja, ha minden járulékát befizeti az ember, sem biztos, hogy az a nyugdíj olyan lesz, amiből idősebb éveit elképzelte.

Maximum úgy lehetne, ha valaki takarékoskodik, de azért olyan sokat nem keresett, hogy annyit félre tudjon tenni.

Ezen kívül volt más magánéleti események is arra ösztönözték, hogy párjával együtt elinduljanak Ausztria irányába és végül egészen Dél-Tirolig jussanak.

Ha külföldön dolgozol - főleg párként -, félre tudsz tenni szinte mindent, hiszen szállásra és ellátásra nem kell költened.

Amire viszont nagyon kell koncentrálnia az a nyelvtanulás.

Azon belül is a tiroli tájszólásra, nem a ”Hochdeutsch”-ra.

Ugyanis főnöke külön kérte, hogy inkább azt tanulják, még egy szótárat is adott nekik.

Az a véleménye, ha látják rajtad, hogy érted, amit csinálsz, akkor meg akarnak tartani, és még a véleményedet is kikérik egyes esetekben.

Angéla, ha az előző munkahelyeiről kérdezik, akkor először ködösít, csak annyit árul el, hogy vendéglátó iparban dolgozott.

A főnöke, persze tudja, hogy mi volt a foglalkozása, mert az önéletrajzban szerepel.

Mielőtt kint kezdett dolgozni a Minisztériumba is hívták dolgozni, sőt időközben az eredeti helyére is visszahívták, viszont most még nem érzi, hogy elcserélni az alpesi levegőt a magyar stresszre.

Jól érzi magát kint, mert szerinte jó döntést hozott.

Úgy gondolja, hogy először furcsállták, „miért lép visszább a ranglistán”, ám amikor megemlítette a főnökének, hogy itthon vezetői állásban mennyit keresett nem akart hinni a fülének.

Most 8 hónapot dolgozik pultosként és 4 hónapot pihen.

Ez itt, Magyarországon elképzelhetetlen lenne.

Ráadásul a keresete is jobb, mindent félre tud tenni, míg itthon a fizetéséből élnie is kellett…

A tervezgetés, rendezvényszerzés ugyan hiányzik neki, de itt is minden nap tanul új dolgokat, olyan gépeket lát, amiket Magyarországon még nem is ismernek, és szakmailag is tud fejlődni.

Ezt üzeni azoknak, akik még nem mertek lépni, mert nem tudják elképzelni, hogy felsőfokú végzettséggel más munkakörben helyezkedjenek el:

„Aki ilyenen gondolkozik, nyugodtan lépje meg, mert jó kint lenni, a fent említett szempontok miatt.” Elsőnek ne a pénzt nézze, mert akkor nehezebb lesz neki.”

Szerinte megérte váltani, a 16 éves lánya hiányzik neki, de a lány nagyszüleinél jó kezekben van.

Örül, hogy minket választott és Dél-Tirolt nem pedig Németországot.

Ott sok esetben sem a szállást sem az étkeztetést nem állják, Ausztriában pedig a bérek is jobbak és a plusz juttatások is.

Most rajtad a sor, hogy változtass az életeden, és nekiindulj a külföldi munkavállalásnak.

Másnak is voltak kételyei mikor nekiindult, de ezek idővel letisztázódnak és marad a sok pozitívum.

Szóval?

Készen állsz?

Kérdésed van az ausztriai munkával kapcsolatban?
Tedd fel nekünk itt!

2009 óta több, mint 244 sikeres álláskeresőnk véleménye itt, akik a Tiroli Állások Szezonális Programmal jutottak ki

Sisák Erika sikeresen helyezkedett el szobalányként Ausztriában!2018. július 11.

Sisák Erika véleménye

"Először, amikor rátaláltam a szezonális programra nagyon megörültem, de aztán láttam, hogy mennyibe kerül. Ekkor merült fel bennem az, hogy mi van, ha befizetem az összeget és eltűnnek? Szerintem ez a mai világban sajnos teljesen normális első reakció. DE én mindenkinek csak ajánlom, merjetek belevágni! Teljesen megbízható pályáztató cég! Hihetetlenül segítőkész csapat, minden tájékoztatást megkaptam és tényleg minden úgy is lett, ahogy elmondták."