Horváthné Szenti Anette sikeresen helyezkedett el Ausztriában!

Horváthné Szenti Anette véleménye / 2011. szeptember 20.

Kedves Iulia, Zsolt és Zoltán!

Az idei nyári szezonom véget ért Szept. 11.-én vasárnap.

A Klopeiner tavi Hotel Marolt szállodában dolgoztam reggeliztető szakácsként, meg konyhai kisegítőként.
Izgalmas, nehéz, de nagyon jó nyarat tudhatok magam mögött.

Azért ezt a helyet választottam, mert a Klopeiner tavat gyerekkorom óta ismerem , a szívem csücske, sokat jártam ott, így nagyon megörültem a lehetőségnek.

A munkát május 26.-án kezdtem , és az első perctől jól éreztem magam, a kollégák , - ekkor még többségben voltak az osztrákok, - elfogadtak, befogadtak, megszerettek és nagyon jó kapcsolat alakult ki. Így a közben felmerülő vitákat, nehézségeket könnyebb volt túlélni. Mert azért voltak problémák, kisebb- nagyobb viták, néha sírva dolgoztam, -tunk, de mivel sose voltam –tunk egyedül, így gyorsabban, könnyebben túlléptünk a problémán.

A szállodában változó létszámban, de kb. 8-9 magyar dolgozott és hál a jó istennek az első perctől kezdve olyanok voltunk együtt, mint egy nagycsalád, együtt örültünk, bánkódtunk, együtt sírtunk-nevettünk, együtt ünnepeltük a születés és névnapokat, együtt buliztunk., mindenben segítettünk egymást, pedig az életkorunk igen változó volt, a 23- 60 év között.

A munka nem volt könnyű, de így együtt mindent túléltünk és úgy jöttünk el, hogy jövőre vissza akarunk menni. Reméljük így lesz, de a jövő nyár még messze van.

A szállásunk a szállodától viszonylag messze volt, autó és bicikli nélkül nem lehetett közlekedni, de ez nem volt gond. Viszont egy szépen felújított, valamikor szállodaként működő „personal haus”-ban laktunk, ahol nagyon jól éreztük magunkat, és lehetőségekhez képest otthonosan berendezkedtünk és minden összevetve minden kényelmünk meg volt.

Ottlétem alatt a szállodában kb. – 15-16 gyakornok is dolgozott, akikkel szintén nagyon jó volt a kapcsolatunk, volt, akivel sírva búcsúztunk el egymástól.

Szabadidőm nem sok volt, de azt nagyon jól igyekeztem eltölteni. Kirándulam-tunk a kollégákkal, és mivel nagyon jó idő volt egész nyáron, még szept. közepén is , és mivel a szálloda a közvetlenül a tó parton van, amikor csak lehetett, strandoltunk, hol többen, hol kevesebben, de mindig jó társaságban.
Többször jártunk Völkermarktban, Klagenfurtban, a Wörthi-tónál, Veldenben, fölmentünk a Pyramindenkugelbe, ahonnan csodás kilátás volt egész Karintiára és ahonnan a Wörthi tó fantasztikus látvány volt. Meg voltam -tunk még néhány szép helyen.

Személy szerint engem ért 1 kisebb és 1 nagyobb baleset.

11. napomon pont délben a szeletelő géppel levágtam az ujjamból egy darabot, orvos, kezelés, de hál istennek a főnökök nem problémáztak rajta, mert 3 nap után újra dolgoztam, igaz kicsit nehezen ment, de csináltam. Majd Juli 9.-én munkából hazafelé menet biciklis baleset ért, aminek kórházi beavatkozás lett a vége, össze kellett varrni az esés következtében szerzett igen csúnya mély és hosszú vágást. A kollegák maximálisan segítettek, mentőt hívtak, ellátták a mentők érkezéséig, majd éjszaka jöttek értem a klagenfurti klinikára. Egy hétig nem tudtam dolgoztam, de a főnökök nem problémáztak rajta, sőt tulajdonképpen semmit nem szóltak. A kollégákban meg ez idő alatt nagyon kellemesen csalódtam, mert mindenben segítettek, sőt amíg nem tudtam újra biciklivel közlekedni, hoztak-vittek autóval.

Mivel, mint már említettem jó kapcsolat alakult köztem és az osztrák kollégák között is, nekik köszönhetően igen aktívan részt vettem a mindennapi életükben, és beleláttam a mindennapjaikba, általuk megismertem jó néhány kedves embert, együtt „kocsmáztunk” együtt főztünk, buliztunk és bármire szükségem volt, segítettek, de nem csak nekem, hanem bármelyikünknek.

Sőt. az egyik kolléganőm meg én még egy meglepetés búcsúebédet is kaptunk az egyik kollégától, aminek nagyon megörültünk. És ami nagyon finom volt.

Az ellátásról is írok néhány mondatot: Összességen nem volt rá panasz, bár volt egy időszak, amikor nem volt jó, de igazából minden délben és este meleg ételt kaptunk, néha volt többféle is, szinte mindig volt édesség, és néha kaptunk gyümölcsöt is.

Július közepén jött egy magyar szakács, neki köszönhetően pedig néha lehetett kérni magyaros kaját, amit meg is főzött. Sőt, én is főztem néhányszor.

Az ebédidőt mindig együtt töltöttük el, a szálloda bárjában ebédeltünk, erre volt fél óránk, ilyenkor jókat beszélgetünk, vagy szükség esetén vigasztaltuk egymást.

A személyzet vegyes volt, sok volt a horvát, magyar, osztrák, majd a végére az a vicces helyzet állt elő, hogy a konyhán 3 magyar dolgozott, míg egy osztrák, plusz a gyakornokok.

De nemzetiségtől függetlenül mindenki jóban volt mindenkivel, beszéltük is többször, hogy nagyon nagy szerencsénk volt, mert rossz hangulatban dolgozni nem lett volna jó.

A tó környékén lévő szállodákban, éttermekben sok magyar dolgozott, akikkel szinte baráti kapcsolat alakult, néha együtt strandoltunk, buliztunk, és jókat beszélgettünk. És bízunk abban, hogy jövő nyáron találkozunk ugyanitt a tóparton.

Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam, bár igyekezem rövidre fogni, de annyi mindent történt velem, hogy egy kisebb fajta regényt is tudnék írni.

Hát ennyi, és utólag is nagyon köszönöm segítségeteket.

Küldök néhány képet is.
Üdvözlettel:

Horváthné Anette

anetteszenti@invitel.hu

Anett 40 éves szegedi hölgy, aki szobalány lett. 400 emailt kapott és 10 telefonhívást, 4 db. állásajánlatot. Újrapályáztatása után 1 héten belül el is helyezkedett.