„… elindultam egy hátizsákkal és 5 egész német mondattal Ausztriába!”

Elindultam Ausztriába

 

Rengetegen kérdezik tőlünk, hogy ahhoz, hogy valaki kimenjen mosogatni, vagy takarítani, miért kell német nyelvtudás mondván: „a szomszéd nő is kint dolgozik, és nem beszéli a nyelvet.”

Nos, abban biztos vagyok, hogy nem ez a hölgy a szomszédjuk, akitől most egy történetet szeretnék megosztani Veled, mert ha ő lenne, biztosan nem így vélekednének.

Igenis fontos a német nyelvtudás ahhoz, hogy megértesd magad, a körülötted élőkkel és főleg a munkaadóddal, hiszen mi van akkor, ha ez nem történik meg

Szerinted mennyi ideig tart neki, kihasználni Téged?

Persze ez nem szép dolog, - miért kell ilyet csinálni olyannal, aki nem beszéli az adott nyelvet -, de ettől függetlenül, hogy senkiről nem feltételezünk rosszat, ne legyünk naivak.

Ilyen sajnos megtörténik.

Biztos te is hallottál már olyanról, hogy nem fizettek ki valakit a próbamunka végén, vagy a ledolgozott túlórapénzt nem kapta meg, vagy csak szimplán kevesebb bért kapott a megbeszéltnél.

Mit tud tenni valaki, aki nem beszél németül egy osztrák munkaadóval szemben?

Tulajdonképpen nem sokat, ami szomorú, de igaz.

Pontosan ezért feltétel nálunk, hogy csak minimum alap kommunikációs szintű német nyelvtudással segítünk.

Azt hiszem így már érthető.

Még így is előfordulhat, hogy nem korrekt a szálloda vezetősége.

Problémák előfordulhatnak bárhol, még ha itthon, Magyarországon is helyezkedsz el, a megoldásra kell koncentrálni, ami nálunk az újrapályáztatás!

Ha nem felel meg a helyed, szólsz, és mi újrapályáztatunk Téged, persze költségmentesen!

Levél

 

De most lássunk inkább mi az a levél, amit olvasva könny szökött a szemembe.

Igen bátor és erős jellemre vall, hogy valaki ilyet bemert vállalni.

Le a kalappal. Íme, a levél, amit egy kedves hölgy írt, aki a hírleveleinket figyelemmel követi:

„Most 3 éve, hogy elindultam egy hátizsákkal és 5 egész német mondattal Ausztriába! Az ok, amiért ilyen idősen elindul az ember? Nem tudom szebben leírni: nem éreztem már, hogy szüksége lenne még rám a családomnak. Szóval, készen a hamuba sült pogácsa, jegyem megvéve és este nyolckor, boldogan ültem fel az innsbrucki vonatra.

Talán a fele vonat, magyar honfitársaim hangjától zengett! Ők is boldogan vágtak neki az ismeretlennek! Sikerült ismerkednem, tapasztalatokat meghallgatnom. És hajnal 4-kor megérkeztem a kicsi tiroli panzióba. Mivel nem voltam képben az ottani szokásokkal, sajnos reggel nyolcig dideregtem a novemberi mínuszban. Na, de végre kinyitottak és elfoglaltam az egyetlen padlásszobát, amit a legolcsóbban hirdettek. Nekem nem volt olcsó a napi 20eu/ éjszaka. Felmelegedtem és elindultam megkeresni leendő munkahelyemet! Ez a csodaszép falusi környezet egy völgyben volt 48 hotellal. Első körben beadogattam az önéletrajzomat. Mivel nem tudtam németül, másnap és az elkövetkező egy hétben mindig visszamentem az összes helyre, nehogy felhívjanak! Újra lejelentkeztem, kézzel - lábbal elmagyaráztam, hogy ha van üresedés tegnap óta, akkor itt vagyok!

Eléggé strapás napok voltak, főleg, hogy tapostam a havat a síparadicsomban.

Na, de lassan a pénzem is elfogyott a szállásra és egy hét után kiköltöztem. Egy információs helységbe cuccoltam be, amit már kinéztem magamnak napokkal azelőtt. Mindenféle prospektus és térkép segítette a turistákat, akik az utcáról betévedtek ide. Én csak éjjelre tértem vissza, és máig áldom az eszét annak, aki egy kényelmes fotelt is elhelyezett a "fáradt turistáknak"! Már eltelt egy hét, minden hotelt ismertem, a hátsó bejáratokat is, ahol magyar vagy szlovák dolgozók adtak nekem enni valót. Jobban csak reggel mentem élelemért, és beosztottam egész napra a mennyei mannát!

12 napnál tartottam, amikor az egyik hotelban már nem kifelé tessékeltek, hanem felszóltak egy magyar lánynak, segítsen a fordításban!! És igen! Megkaptam az állást, kitartottam és lehúztam egy kemény szezont! Heti 6 nap, átlag 15 szoba! És nagyon boldog voltam, 12 kg-t fogytam, de rengeteg barátot szereztem! Kell ennél több? Szükség volt rám, és nekem is hogy megtudjam, mire vagyok képes!

Üdv. Maya”

 

 

Nos?

Mit szólsz?

Azt hiszem, erre nem mindenki lenne képes.

Sok pénze elment.

Amikor a szolgáltatásunk díját teszik szóvá, akkor ezt a cikket azt hiszem ezentúl, nyugodtan idézhetem, hiszen…

Gondold csak végig, mi átsegítünk ezen a procedúrán, otthonról, kényelmesen intézheted a munkakeresésed, nem kell fagyoskodnod, külön szállást fizetned, amíg munkát találsz, ami lássuk be általában elég bizonytalan.

Garantálom Neked, hogy a Tiroli Álláskeresővel nem kell ilyen körülményekkel megküzdened, de persze a vállalkozó szelleműek tekinthetik ezt is kihívásnak.

Ausztria

 

Egy másik levelet is kaptunk, ami hasonlóan, hatalmas kitartással bíró hölgy küldte nekünk.

„Én több éve Svájcban dolgozom. Egyedül indultam a nagyvilágba. Természetesen kényszerből.

Megszóltak-kinevettek sokan.

A Gyerekeim nélkül (pedig nem voltak nagyok) a távolban kellett boldogulnom és egyedül. Nem volt segítség. Nem beszéltem a nyelvet. Mondhatom "vért" izzadtam.

Egy magyar ismerőstől kaptam svájci nevet-címet. Az utolsó fillérjeimen kiutaztam Svájcba. Olyan családhoz kerültem ahol háztartást kellett vezetni minden velejárójával. Meglátni és megcsinálni - volt a mottóm. Szótárazni - Főzéshez recepteket (valahogyan) lefordítani – és természetesen ehető dolgot varázsolni az asztalra. Nem volt olyan este, hogy a könnyeim ne csordultak volna ki. A gyerekeim távol tőlem, de tudtam: pénzt kell keresnem. Tehát napközben összeszorított fogakkal, mosolyogva tettem a dolgom. Este szótárazás. Meg kellett tanulnom buszokkal, vonatokkal a megfelelő irányba közlekedni. Ami nyelvtudás nélkül nem is olyan egyszerű.

Majd miután már beszéltem kicsit németül és volt már némi pénz /amit nehezen félre tudtam rakni, mert, hogy a családomnak rendszeresen küldtem haza/ - beiratkoztam esti nyelviskolába. Nyelvvel már plusz munkákat is tudtam találni - vállalni. Ezután önállósítottam magam (na azért nem volt ez mind ilyen egyszerű, ahogyan ezt leírtam). Kerestem lakást - kialakítottam és felépítettem magamnak egy kört, amiben dolgozom.

Évente Engedélyekért kellett harcolnom, itt Svájcban tartózkodási - munkavállalási engedély nélkül nem lehet maradni. L-es engedéllyel dolgoztam évekig, de ez csak mindig 1 évre adott lehetőséget. Végre elértem a B-t ez 5 évig érvényes.

Közben több lánynak, asszonynak segítettem Svájcba vagy Franciaországba kijutni, dolgozni a kapcsolataim révén. Most az unokahúgom látogatott meg, neki nyitottam meg és töltöttem le egy linketeket, neki a célja kijutni Ausztriába.

Persze mint ahogyan legalább ezerszer leírtátok: nyelvtudás nélkül nem megy!!!!

Hogy ezt sokan miért nem veszik komolyan, ezt soha nem fogom megérteni.

Pedig a nélkül nem értik meg mit kell egyáltalán csinálni?

Pedig mi Magyarok tudunk és dolgozunk is becsületesen.

Nem szaporítom tovább a szót. Nagyon köszönöm a lehetőséget! Továbbra is szeretnék tőletek infókat kapni, ki tudja, bármi előfordulhat, sehol a világon nem biztos semmi. Garancia nincs rá, hogy minden munkahely mindig megmarad. Kívánok nektek sok sikert és további szép nyarat!

Zsuzsanna.”

Talán Zsuzsannának is megkönnyítette volna az életét, ha van valaki mögötte, aki segít, vagy legalább a nyelv ismerete meglett volna!

Kérlek Téged, nyelvtudás nélkül NE indulj neki a nagyvilágnak!

Kérdésed van az ausztriai munkával kapcsolatban?
Tedd fel nekünk itt!

2009 óta több, mint 244 sikeres álláskeresőnk véleménye itt, akik a Tiroli Állások Szezonális Programmal jutottak ki

Sisák Erika sikeresen helyezkedett el szobalányként Ausztriában!2018. július 11.

Sisák Erika véleménye

"Először, amikor rátaláltam a szezonális programra nagyon megörültem, de aztán láttam, hogy mennyibe kerül. Ekkor merült fel bennem az, hogy mi van, ha befizetem az összeget és eltűnnek? Szerintem ez a mai világban sajnos teljesen normális első reakció. DE én mindenkinek csak ajánlom, merjetek belevágni! Teljesen megbízható pályáztató cég! Hihetetlenül segítőkész csapat, minden tájékoztatást megkaptam és tényleg minden úgy is lett, ahogy elmondták."