Ausztriai munkavállalás háziállattal, sikeres pályázóink tapasztalata alapján

Az ausztriai munkavállalást fontolgatókban gyakran felmerül a kérdés, vajon ha már hónapokig távol kell lenniük a családjuktól, barátaiktól, megszokott környezetüktől, legalább kedvenc kiscicájuk vagy kiskutyájuk elkísérheti-e őket külföldi távollétükre.

Európa egyre nyitottabbá válik a kisállatokra, lépten-nyomon táskában ücsörgő kiskutyákba, vagy extrémebb esetben pórázon sétáltatott kaméleonokba botlunk, de mi a helyzet az osztrák szállodákkal?

Konkrét példákon keresztül mutatjuk be most, hogy pályázóink milyen tapasztalatokat gyűjtöttek, hogy hogyan viszonyul az osztrák vendéglátás a dolgozók háziállataihoz és milyen hasznos tippekkel szolgálhatunk, hogy biztosan ne kelljen itthon hagynod kedvencedet!

Ibolya és kutyája, Lola

Ibolya 2015 októberében pályázott először ausztriai szobalány állásra.

Első beszélgetéseink alkalmával elmesélte, hogy egy gyönyörű leonbergi büszke gazdija, és amennyiben lehetséges, mindenképpen magával szeretné vinni Ausztriába.

Elmondta, hogy bár kifejezetten nagytermetű kutyáról beszélünk, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott a természete, szinte egész nap fekszik. Nem hangoskodik, nem rág szét semmit és természetesen ivartalanított.

Elsőre lebeszéltük róla, hogy a bemutatkozó levelében megemlítsük Lolát, hiszen a Szezonális Program keretén belül nem tudunk garanciát vállalni arra, hogy kutyussal együtt fog ajánlatot kapni, de bíztattuk, hogy a helyzet nem reménytelen.

Azt beszéltük meg, hogy az interjúk során megemlíti a munkáltatóknak, hogy szeretné Lolát magával vinni.

Így is tett, és több helyről pozitív visszajelzést kapott.

A teljes téli szezont kutyájával együtt töltötte kint Tirolban.

Kalandos története megérdemelne egy önálló blog bejegyzést is, de fókuszáljunk most Lolára!

Ibolya úgy látja, hogy Ausztriában, de főleg Tirolban nagyon nyitottak a kutyákra.

A cukrászdákban, az ebédlőkben, de még a szálloda liftjében is folyton kutyás vendégekkel találkozhatunk.

Persze dolgozóként a helyzet sokkal komplikáltabb, mint vendégként, hiszen az embernek kalkulálnia kell azzal, hogy a munkaidő minimum 8, de inkább 9-10 óra, mialatt az állat egy pici szobába van bezárva.

Tanácsa szerint mindenki jól gondolja meg, hogy mit vállal azzal, hogy magával viszi kedvencét.

„Ha az ember jól ismeri a háziállatát, akkor tudja kezelni, és a szálloda nem emel kifogást az esetek többségében, bár volt olyan hely, ahova csak azért nem vettek fel, mert a főnöknek volt két kutyája, és féltek, hogy nem fognak jól kijönni Lolával.”

Hogyan mutassuk be útitársunkat a munkáltatónak?

Ibolya újrapályázott a nyári szezonra, és ezúttal is Lolával együtt találtak állást.

Az új munkáltatójával az első beszélgetés folyamán átbeszélték Lola jellemét és tartásának feltételeit.

„Nagyon fontos az őszinteség kezdettől fogva. Az embernek nagyon rosszul esik, ha elutasítják a kutyája miatt, de még az is sokkal jobb, mint ha a helyszínen derül ki, hogy a munkáltató nem engedi a maradásunkat.”

Fontos tisztában lenni kutyánk igényeivel, és ezt ajánlott a munkaadóval is közölnünk.

Lola például jól tűri az egyedüllétet a szobában. A szobatisztaság elengedhetetlen, de jó pont az is, ha a kutya ivartalanított.

Fontos, hogy ne rongálja meg a bútorokat és ne legyen hangos.

TIPP: Létezik ultrahangos ugatás-gátló szerkezet, ami egy magas frekvenciájú hang kiadásával éri el, hogy a kutya abbahagyja az ugatást. Ilyet javasolt beszereznünk a kiutazásunk előtt.

Lili, Viktor és macskájuk, Rambó

Szeretett pályázó párosunk kopasz cicája Rambó, itthon töltötte a téli szezont, míg a gazdik kint dolgoztak.

A munkáltatónak ugyan megemlítették, hogy a család 3 tagú, de mivel ebben a szállodában nem szokás állatokat tartani a szobában, első szezonjuknak Rambó nélkül kellett nekivágniuk.

Kiérve azonban azt tapasztalták, hogy a vendégek kutyástul érkeznek a szállodába.

Ekkor már nem volt kérdés, hogy a nyári szezonra Rambó is Ausztriába költözik.

A szezon végére Liliék olyan jó viszonyba kerültek a munkáltatóval precíz, megbízható munkájuknak köszönhetően, hogy visszahívták őket a következő szezonra is.

Ekkor Liliék kijelentették, hogy Rambó nélkül nem szeretnének visszajönni, így a vezetőség beleegyezett, hogy magukkal vigyék őt.

Ebből is egyértelműen látszik, hogy a szimpátia döntő lehet, nem csak a hosszú távú együttműködésben, de a háziállat kérdésében is.

A magabiztos hozzáállás is döntő fontosságú

Noha Liliéknek megvolt nyárra a munkahelyük (szóbeli megállapodás alapján), a nyári szezonra újrapályáztattuk őket, és már az első egyeztető beszélgetések során szóba került Rambó elhelyezése a munkaadókkal.

Az új főnök csak annyit kötött ki, hogy a vendégtérben nem tartózkodhat, később már az egyik telefonbeszélgetés alkalmával jelezte, hogy szándékában áll megkérni egy dolgozót, költözzön a kisebb szobába, hogy Rambónak több mozgástere legyen.

„Azért nem bízzuk a véletlenre Rambó elfoglaltságait, míg dolgozunk: játékokat, kaparót, és a kedvenc Batman-es pulcsiját is magunkkal visszük, hogy a lehető leginkább otthon érezze magát majd az új környezetben.”

TIPP: Létezik olyan permetszóró, ami mesterséges feromon által megnyugtatja a stresszes macskát és bizalmat, biztonságot teremt a számára szokatlan helyzetekben is, pl. költözéskor. Ugyanúgy működik, mint egy légfrissítő, elég egy konnektorba dugni, és az emberi orr számára szinte érzékelhetetlen.

Laci, Rózsa és kutyájuk, Kicsi

Kicsi nevű törpetacskójukat első alkalommal ők is itthon hagyták, mert az akkori munkáltatójuk nem engedte, hogy magukkal vigyék.

Rózsa szerint Kicsi ebbe betegedett bele, komoly gerinc problémái lettek.

Következő alkalommal viszont roppant állatbarát volt a főnökük és szeretettel várta a kutyust is.

„Véleményünk szerint sokat elárul egy munkáltatóról, hogy milyen a hozzáállása az állatokhoz. Meglátásom szerint a kutyabarát vezetőség sokkal rugalmasabb, míg azok, akik teljesen elzárkóznak az állatoktól, az emberekhez is elutasítóbban állnak és hajlamosabbak a teljes kizsákmányolásra. ”

Kicsi hamar belerázódott a kinti létbe, bár Rózsáék mindent meg is tettek ennek érdekében.

Igyekeztek az időbeosztásukat úgy alakítani, hogy reggel és este is jusson idő egy hosszabb sétára.

És bár természetileg nem egy nyugodt kutyusról beszélünk, ugatással ő sem zavarta a közvetlen környezetet, kivéve, ha gazdiját érezte veszélyben.

„Ausztriában egy csomó olyan szálloda van, ami kifejezetten kutyabarát, ezért azt ajánlom, hogy ha valaki nem szeretné itthon hagyni a kutyáját, egyszerűen vigye ki! ”

Neked is sikerülhet!

Ahogyan a történetekből is kiderül, nem törvényszerű, hogy el kell szakadnunk kedvencünktől az ausztriai munkavállalás során.

Ha a következő pontokat szem előtt tartod, minimum 50% az esélye, hogy háziállattal együtt kapj munkát egy ausztriai szállodában:

Az állattartás felelősség, ezért mérd fel, hogy csak neked, vagy az állatnak is az-e a legjobb, ha magaddal viszed Ausztriába!
Légy őszinte, és beszéld meg a munkáltatóval részletesen, mik az állat igényei, mire van szüksége az ott tartózkodás alatt!
Ha elsőre nem is sikerül, ne add fel, hiszen a munkáltatóval kialakított bizalmi kapcsolat eredményezheti, hogy a következő szezonban már együtt lehessetek!
Légy határozott és pozitív hozzáállású, ezzel elősegítve a célod elérését!

Ausztriai munka