A dresszkódról Ausztriában

Az osztrák dresszkódról – extrém esetek Ausztriában?

Ausztriában elég szigorúan veszik az egyenruha viselését – az persze pozitívum, hogy a cégek és a munkáltatók általában biztosítják a kívánt öltözéket, de nem egy konfliktushoz vezettek már az olykor kimondatlan szabályok.

2015 végén (bár a per jócskán elhúzódott) például egy munkavállaló fordult az osztrák Legfelsőbb Bírósághoz, és esetében az Emberi Jogok Európai Egyezményére hivatkozott.

A munkavállaló egy tömegközlekedési cégnél dolgozott, ahol a szigorú szabályokkal szabták meg a dolgozók öltözködésének kereteit.

A szabályzat ugyanakkor csak a ruházkodásra tért ki, a hajviseletre nem: a felperes főnöke a munkavállaló hajára tett megjegyzést, miszerint a rózsaszín szalag, amivel összefogta a haját, ízléstelen lehet, kifogásolta a hajviseletét.

A munkáltató a sokszori kérés visszautasítása után a bírósághoz fordult, hogy a szerv engedélyezze a munkavállaló elbocsátását.

A bíróság igazságosan döntött: mivel a munkavállaló jogait is figyelemben kell tartani, és a szabályzatban a hajviseletre nem tértek ki, a felmondásnak nincs jogalapja, és még a szalagot is viselhette az illető a továbbiakban.

Nem csak az osztrákok ilyen szigorúak…

Magyarországi viszonylatban főképp a multinacionális cégek esetében beszélhetünk egyáltalán dresszkódról: de általában ott sem szabályzatba foglalt (egy kivételt a későbbiekben azért megosztunk veled), kőbe vésett írásról van szó – általában a HR-esek segítenek eligazodni, mit szabad és mit nem, de nálunk többnyire nincs túl sok korlátozás.

Nem kell megijedni, bár mi ehhez vagyunk szokva, más országokban is nagyon szigorúan tudják kezelni az öltözködés kérdését.

És nem csak azt!

Az USA-ban például több sajátos eset is előfordult már.

Detroitban például egy fiatal nő perelte be az egyik munkatársát, mert túl erősnek gondolta a parfüm illatát, amit használt.

Azzal érvelt, hogy az erős illatok akadályozzák a koncentrációt.

A körzetben erre több cég is felismerni vélte a problémát, és felszólította a munkavállalókat, hogy csak olyan illatosító szert (dezodort, parfümöt, testpermetet) használhatnak, amely egy méterről már nem érezhető.

Kicsit nevetséges, nem?

Kuncognunk kell, ahogy elképzeljük, hogy valaki úgy választ a drogériában parfümöt, hogy megkérdezi az eladót, egy méteres sugárban érzékelhető-e még az illat…

Hogy áll ezzel Magyarország?

Forrás: b1.blog.hu

A karrier-tanácsadók nem értesültek ilyen extrém ügyekről az itthoni közegben.

Az egyetlen talán érdekes szituáció egy budapesti cégnél esett meg, amely főleg férfiakat foglalkoztat.

A cég adminisztratív területén elhelyezett női munkatársak a hét több napján mélyen dekoltált felsőrészekben és túl rövid szoknyákban jelentek meg az irodában.

Ezt a jelenséget a férfiak erősen kifogásolták, és jelentették a személyügynek: szintén arra hivatkoztak, hogy ezek között a körülmények között nem lehet dolgozni, a nők viselete ellehetetleníti a koncentrációt.

A másik talán kirívó eset 2017-ben történt, és az Országos Bírósági Hivatal követte el.

Handó Tünde, a szervezet elnöke nyolc millió forintért igényelt öltözködési kézikönyvet az ott dolgozók számára.

A füzetet a munkavállalók megalázónak érezték, úgy gondolták, nem méltó, hogy egy munkahely a fehérnemű milyenségével foglalkozzon, és arra vonatkozó tanácsokat osztogasson.

Generációs különbségek?

Forrás: edited.com

Azokban az országokban, amelyekben Magyarországtól eltérően, szigorúan veszik az öltözködés szabályozását, elkezdődött egy tendencia, amely a szabályok hígulása felé mutat.

Mi lehet ennek az oka?

A szakértők általában a generációs változásokra hívják fel a figyelmünket: azt mondják, az Y és a Z generáció most kerül a munkaerőpiacra, a fiatalok pedig a praktikusságra törekednek.

A kilencvenes évek végén, és a kétezres évek elején született pályakezdők nem igazán választják el a munkahelyi ruhát az utcai öltözettől: olyan kétfunkciós darabokat keresnek, amelyek mind a két terepen megállják a helyüket.

Ez a tendencia rányomta bélyegét a mai trendekre, és a cégek szigorú szabályrendszerét is enyhíteni látszik.

A statisztikák szerint egyébként a legnagyobb változás a nők altesti viseletében tetten érhető: a legtöbben inkább választják a kényelmes nadrágot, mint a csinos szoknyát.

Végül: mit szabad viselnünk és mit nem?

Forrás: hrbudapest.blog.hu

Ha nem tudjuk ausztriai munkavállalónk igényeit (és állásinterjúra megyünk, vagy esetleg próbahétre) a ruházkodást illetően, néhány aranyszabály betartásával a tudatlanság bugyraiban is képesek leszünk helytállni, míg utána nem járunk az éppen aktuális dresszkódnak.

Amit semmiképp se vállaljunk be:

1. túl rövid szoknya: kényelmetlen, és túl sokat láttat. Zavarba hoznád vele a munkatársaid, és valószínűleg a vendégek/ügyfelek is összesúgnának a hátad mögött.
2. túlságosan dekoltált felső: a több néha több!
3. Cicanaci mint nadrág: olyan, mintha szoknya nélkül hordanál harisnyát, és gondolj bele, sokszor még elég kínosan is mutat. Hord hosszabb tunikával vagy szoknyával inkább, csinos leszel úgy is! Vagy inkább: úgy!
4. Átlátszó felső: sem férfiaknak, sem nőknek nem előnyös.

Zártabb, ízléses ruhát viseljünk, és ügyeljünk arra, hogy ne essünk túlzásokba.

Ausztriában figyelnek erre, figyelj Te is, hogy megfelelj az elvárásoknak.